Nemzeti parkok Fórum
Általános információk Tartományok és területek Városok Apróhirdetések




kanadakalauz.hu on Facebook





Általános információk

Növény és állatvilág

Északon, ahol, ha van egyáltalán, akkor is rövid a nyár, csak a pázsitfűfélék, hangafélék és törpefűzfák tudnak megélni. Az északi fátlan tundrától dél felé haladva fokozatosan az északi erdők vidékére érünk. Az átmeneti zónában az erdő tundra növényvilága a jellemző, törpenyírfákkal és alacsony növésű égerekkel, esetenként feketeluc- és borókafenyő-csoportokkal tarkítva. Még délebbre haladva a pázsitfüves tundra moha- és zuzmógyepek valamint nagy területen elterjedő tőzeg-mohalápoknak adja át a helyét.

A tundra állatai sokfélék, közöttük számos itt költő madárfajjal, mint például a hólúd, a kanadai lúd, a fekete réce, a trombitás hattyú és a ritka lármás daru. A virágba borult mezőkön pézsmatulkok és rénszarvasok érkeznek jegesmedvékkel, sarki rókákkal, hermelinekkel, kanadai hiúzokkal és szürkefarkasokkal. A jégmentes tengereken bálnák, delfinek és fókák is megjelennek.

A Kanadai-pajzson kialakult tajgát nagyon változatos növénytakaró jellemzi. Ezek szinte őserdő jellegű erdők, melyek főként tűlevelű fákból, leginkább fehér és fekete lucfenyőből, vörösfenyőből és kanadai balzsamfenyőből állnak. Közöttük találunk még a kanadai nyárt illetve a balzsamnyárt. A tajga állatvilága is sokféle, közöttük rengeteg a rovar, a rovarevő madár – főként cinege és harkály félék. Rengeteg a mókusféle, az egér, a pocok és a sarki nyúl, bagolyfajták és a szirti sas. Itt élnek hermelinek, rozsomákok, rókák, borzok, gyakori a feketemedve, a szürkefarkas és a kanadai hiúz. A patakokban, tavakban a kanadai hód, a pézsmapocok és a kanadai vidra lel otthonra. A nyugati részeken gyakori az amerikai jávorszarvas és a tarándszarvas.
A Kanadai-pajzs déli, mérsékelt részén – a Nagy-tavaktól a Szent Lőrinc-öbölig – vegyes lombú erdők honosak, melyek az Appalache-hegység kanadai részét is teljesen elfedik. Ezek az erdők juhar-, nyír-, gyertyán-, bükk-, és nyárfélékből valamint a lucfenyő és az erdeifenyő fajtáival keverednek, de előfordul a vörösfenyő és a balzsamfenyő is. Bokrok közül a galagonya, a mogyoró, a boróka és a kanadai tiszafa a jellemző ezen a vidéken. A királypáfrány több mint egy méter magasra is nyúlhat Ezekben az erdőkben a tajgára jellemző állatvilág él.

Az Appalache-hegység vidékén, ahol javarészt a mérsékelt égöv az uralkodó, hasonló vegyes lombú erdők találhatók. Az erdőket időnként hangacserjés, vizenyős területek és tőzegmohalápok váltják. Az állatvilág a tajgáéhoz hasonló.

A belső síkvidéken ma nagy kiterjedésű gabonatermelés történik, a hajdani füves pusztaság szinte teljesen eltűnt, csakúgy, mint a Szent Lőrinc-alföld és az Ontario-tóköz vegyes lombú erdői. Helyüket nagyrészt települések és mezőgazdasági művelés alá vont területek alkotják. Az őshonos növények eltűnésével az állatvilág is eltünedezett, mára pusztán csak a mosómedve és a mezei nyúl maradt itt. Az erőteljes városiasodás eredményeként a mosómedve a városokban is feltűnik, Torontóban gyakori látvány, ahogy a szemétben kutatnak.

A préri síkságok keleti és északkeleti részén ligeteket alakítanak a tajga fenyvesei, délkeleten pedig a vegyes lombú erdők változnak azzá. Az erdős préri és a ligetes mezőség átmenet a füves préri és a valódi erdőségek között. Található itt amerikai nyár, oszloptölgy, mogyoró és boróka. a füves pusztaságon (prérin) főként pázsitfűfélék élnek. A préri kora tavasszal virágzik, ekkor nyílik a prérikökörcsin és a prérililiom. A folyókat facsoportok kísérik, melyek főként szil-, kőris-, juhar-, nyár- és hársfafélékből tevődik össze. A mocsaras folyótorkolatokban a füzesek honosak. Mivel a préri jelentős része művelés alatt áll, így az őshonos állapotok csak természetvédelmi területeken találunk. Itt élnek a bölénycsordák, szarvasok, pézsmapockok, mosómedvék, kanadai vidrák, prérifarkasok és vörösrókák.

A hegyekben változik a növényvilág, uralkodó a fenyőfajta. A fahatár felé közeledve egyre jellemzőbbek a vörös- és jégfenyők, valamint a különféle borókák.

A Nyugati-Kordillerák őserdő szerű fenyvesei, a bürökfenyők, lucfenyők és az alhavasi fenyők, a nagy mennyiségű csapadéknak köszönhetik létüket. Az erdőhatár felett borókások, havasi- és törpefüzérek és égerfajok találhatók. A Kordillerák állatvilága a tundráéhoz és a tajgáéhoz hasonló. Gyakori az erdei patkány, a pocoknyúl, a vörös hiúz, a mosómedve. Yukonban még óriási jávorszarvasok is jellemzőek. Különleges állata a hegyvidéknek a grizzly medve, a puma, a vastagszarvú juh és a fehér bundájú havasi kecske. A folyókban és patakokban nyüzsögnek a lazacok. A Csendes-óceán partvidékén jellemzően bálnák, oroszlánfókák élnek és esetenként tengeri vidrák is felbukkannak.



Tartományok: Alberta, Brit Columbia (British Columbia), Manitoba, Ontario, Prince Edward-sziget (Prince Edward Island), Québec, Saskatchewan, Új-Brunswick (New Brunswick), Új-Skócia (Nova Scotia), Újfundland és Labrador (Newfoundland and Labrador),
Területek: Északnyugati Területek (Northwest Territories), Nunavut, Yukon terület (Yukon Territory),
Városok: Calgary, Edmonton, Fredericton, Halifax, Iqaluit, Montréal, Ottawa, Regina, Saskatoon, St. Albert, Toronto, Vancouver, Victoria, Whitehorse, Winnipeg, Yellowknife,
Nemzeti parkok: Nahanni Nemzeti Park, Wood Buffalo Nemzeti Park, Yoho Nemzeti Park,

Impresszum | Jogi nyilatkozat | Kapcsolat | Kanada