Az ország legkisebb tartománya Prince Edward-sziget, fővárosa 1764 óta Charlottetown. Nevét 1799-ben Viktória angol királynő nagyanyja, Charlotte királyné (III. György felesége) után kapta, miután a sziget angol fennhatóság alá került. A sziget őslakóinak, a mikmak indiánok nyelvén Abegweit-nek hívták, ami annyit tesz „a hullámok ringatják”. A szigeten csodálatosak a színek, amely nyugalmat és békét sugall az ide látogatóknak.
A Szent Lőrinc-öbölben fekvő szigetet közel 140 ezren lakják. A szárazföldtől a Northumberland-szoros választja el, amely átlagosan 14 km széles, és az 1997-ben elkészült Confederation Bridge (Szövetség-híd) köt össze, amely Új-Brunswick tartományban ér ismét szárazföldet, és íveli át a sokszor jéggel borított vízen. Éghajlata nedves kontinentális, januári közphőmérséklete mínusz 7°C, júliusi 18°C. A hullámzásnak kitett partok következtében nincs olyan pontja a tartománynak, amely messzebb lenne az óceántól, mint 16 km. A sziget 224 km hosszú, szélessége 6 és 64 km között váltakozik. Az egész terület alföld. Part menti vizei nyáron alkalmasak a strandolásra (20-21°C).

 

  Fotó: tájkép, Prince Edward-sziget, Kanada, by palestrina55

A sziget őslakói a mikmak indiánok, akik számára egy 8 km2-es rezervátumot is fenntartanak, Jacques Cartier érkezésével találkozhattak először európai emberrel, 1534-ben. Champlain Franciaország birtokának nyilvánította 1603-ban Isle-St-Jean (Szent János-sziget) néven, az első telepesek 1720-ban érkeztek. 1758-ban brit fennhatóság alá került St. John’s Island néven, és az egész francia lakosságot kitelepítették. A párizsi szerződést követően végleg a briteké lett a sziget. 1764-ben a szigetet 67 részre osztották fel, és gazdag angol uraknak juttatták a birtokokat. Ezzel vette kezdetét a helyi farmerek és a távoli földesuraik közötti küzdelem. A 18. század végére az angol lojalisták és skót bevándorlók gyarapították lakosságát, a 19. század elején ír telepesek érkeztek.  Kanada történelmének legkiemelkedőbb eseménye itt, a sziget fővárosában, Charlottownban zajlott, ugyanis itt találkoztak először a tartományok küldöttei, hogy tárgyaljanak az unió lehetőségeiről, amely 1867-ben elvezetett a Dominion of Canada létrehozásához. Prince Edward sziget azonban csak 1873-ban csatlakozott az új szövetséghez, majd egy törvény 1875-ben lehetővé tette, hogy a tartomány kormányzata visszavásárolja a földeket a földesuraktól. Az 1890-es évek válsága miatt a lakosság drasztikusan csökkenni kezdett a gazdasági mélyrepülés következtébe, melynek az 1941-es kormányzati beavatkozás vetett véget, s a gazdaság ismét fellendült, melyet napjainkban főként a mezőgazdaság és a turizmus határoz meg. Területének több mint 30 százaléka mezőgazdasági művelés alatt áll, Kanada burgonyatermésének 33 százaléka a szigetről származik.  Ám növekszik a könnyűipar – élelmiszer-feldolgozás, textilipar, faipar és elektronika – jelentősége is.

A főváros, Charlottetown kereskedelmi és oktatási központ. Nyugodt utcáin sok 19. századból származó házat lát az arra sétáló, sok közülük vörös téglás, favázas szerkezetű. Érdekes látnivaló a Charlottetown Festival, amely minden évben július és október között kerül megrendezésre a Confederation Centre-ben, és hagyományosan minden évben előadják az Anna a zöldoromból c. regény zenés színházi adaptációját. Szeptember elején ünneplik a vízparton a nevezetes találkozó emlékét – a Festival of the Fathers, azaz az Alapító atyák fesztiválját. A Conferderation Centre of Arts (Szövetségi Művészeti Központ) 1960-ban épült, melyben szépművészeti galéria és múzeum található, és itt őrzik Lucy Maud Montgomery „Anne of the Green Gables” (Anna a zöldoromból) című regényének eredeti kéziratait. A Confederation Centre közelében található a tartomány háza, a Province House National Historic Site, amely helyszíne volt a kanadai konföderáció létrejöttét megelőző tárgyalásoknak. A házat 1847-ben emelték helyi építőanyagokból, hely mesteremberek munkájaként. A tartományi törvényhozás azóta is itt ülésezik. Az épületben található a Confederation Chamber (Konföderáció terme), amely eredeti berendezéssel tekinthető meg. A többi helység az 1860-as éveket idézi. A St. Dunstan’s Basilica Kelet-Kanada legnagyobb római katolikus temploma, melynek hármas tornya Charlottetown egyik jellegzetessége. De Charlottetownnak van anglikán és presbiteriánus temploma is. A kikötő bejárata mellett található az 1805-ben épült Fort Edward erődrendszer.

 

  Fotó: Charlottetown, Kanada, by palestrina55

A sziget első európai települése a Charlottowntól nyugatra található Port-la-Joye, melyet 1720-ban francia telepesek hoztak létre. Az angolok 1758-ban foglalták el a vidéket, és létrehozták az Amherst-erődöt a mai Fort Amherst National Historic Site területén, amelyet később magára hagytak. Ma már csak a földmunkák látszanak a területen, azonban kedvelt kiránduló és pihenőhely.
Summerside a déli oldalon található, és onnan kapta a nevét, hogy a sziget északi oldalán található településekhez képest melegebb az éghajlata, azaz a „nyári oldalon” (summer side) található. Kikötőjéből szállítják óceánjárókon a világ minden tájára a szigeten termelt burgonyát. Érdemes megtekinteni a 14 ezres város Nemzetközi Rókamúzeumát (International Fox Museum and Hall of Fame), hiszen a sziget egykori fő iparága a rókatenyésztés volt. A múzeum ennek történetét mutatja be.
A sziget legészakibb pontját a North Cape-et Cartier látta meg először, aki Cap-du-Sauvage-nak, azaz a vadember fokának nevezte el, mert amikor meglátta a partot, egy indián állt ott és integetett, de mire kikötött, az indián eltűnt. A közelben található az Atlantic Wind Test Site (Atlanti Szélkísérleti Hely), az egyetlen olyan kutatóközpont Kanadában, ahol az vizsgálják, hogyan lehet még hatékonyabban felhasználni a szelet energiatermelésre.
Kensington városától nem messze található a Woodleigh Replias and Gardens (Woodleigh másolatok és kertek), ahol a hatalmas angolkertben Nagy-Britannia harminc kastélyának és székesegyházának nagyléptékű modellje látható. Az épületek némelyike oly mértékben vannak kicsinyítve, hogy a látogató azért be tud lépni a belsejébe. a kertben sétautak, szökőkutak, medencék találhatók
Park Cornert 1775-ben alapította a város első telepese, James Townsend és családja. A család leszármazottja a híres írónő, Lucy Maud Montgomery (1874 – 1942). A településhez közeli tengerpart homokdűnéitől különleges, melyek tetején buckafű nő. A fű gyökerei hálózzák be a dűnéket, így kötve meg a homokot. A sós szélnek igen, az embernek viszont kevésbé képesek ellenállni, sok helyen emiatt lyukak alakultak ki, a fű kipusztult és a homok elkezdett mozogni. Az Anne of the Green Gables Museum at Silver Bush Home („Anna a zöldoromból múzeum) abban a házban található ahol az írónő gyermekkora egy részét töltötte. A ház, amelyben ma Lucy Maud Montgomery Heritage Museum található, az írónő nagyapja, Donald Montgomery szenátoré volt és még ma is a család birtokában van.
Az írónő egyébként New Londonban született, szülőházában a Lucy Maud Montgomery Birthplace-ben, egy kiállítás újságkivágásokkal, fényképekkel állít emléket az írónőnek. Az írónőhöz kötődik még Cavendish település, hiszen ez az a falu, amelyet megörökít Anne regényeiben. Az írónő 21 hónapos korától nevelkedett itt, miután édesanyja meghalt. Később itt helyezték örök nyugalomra a Torontóban elhunyt írónőt. A közelben, a Prince Edward Nemzeti Parkban (Prince Edward Island National Park) található a Green Gables House (Zöld ormú ház), az a ház, amelyet az írónő elpusztíthatatlanná tett.