Halifax-ba legegyszerűbben repülőgéppel jutunk el, a Halifax Nemzetközi Repülőtér ugyanis 35 km-re található a belvárostól északnyugatra, ahonnan reptéri busszal jutunk el szállásunkra. A Halifaxon belüli látványosságokat gyalog is elérhetjük, a távolabbi pontokhoz egész nyugodtan vegyük igénybe a kiváló minőségű tömegközlekedést, bár este és hétvégén ritkábban járnak a buszok.

Fotó: Halifax, Új-Skócia, Kanada, flickr.com, by daniel villar onrubia

Halifax az első angol települések egyike volt Kanadában, alapítója Edward Cornwallis, aki 1749-ben ismerte fel a térség tengerészeti és katonai jelentőségét. 1763 után, amikor a britek fölénybe kerültek az ország területén, ide települt a királyi haderő és haditengerészet atlanti-óceáni főparancsnoksága. Az első világháborút megelőző időkben a város katonai jellegű volt, amelyen csak a polgári hajóépítő ipar enyhített, ami viszont remek jövedelemszerzési lehetőség volt. A város mindkét világégésben hatalmas jelentőséggel bírt Európa Észak-Amerikából érkező utánpótlási vonal tekintetében. Halifax mai napig megőrizte országon belüli haditengerészeti jelentőségét, azon kívül, hogy az Atlanti tartományok kereskedelmi és adminisztratív központja.

A városban több egyetem is található, a Technical University of Nova Scotia, a St. Mary’s University, a Dalhousie University, és a Mount St. Vincent University. Különleges látványosság a katonazenével és tánccal tarkított júliusi Nova Scotia International Tattoo (Új-Skóciai nemzetközi katonai parádé), ahol válogatott katonai egységek sportversenyeken mérik össze rátermettségüket.

Halifaxban kis híja volt annak, hogy megmaradt néhány megőrzésre méltó épülete. 1917-ben ugyanis döbbenetes katasztrófa, a Halifax Explosion (Halifaxi robbanás) döntötte romba a várost. A francia Mont Blanc hadihajó ugyanis, amely hadianyagot szállított, összeütközött az Imo gőzhajóval, melynek eredményeként felrobbant és darabokra szakadt. Az Imo-t a robbanás kilökte Dartmouth partjára, Halifax északi részét pedig megsemmisítette. Több mint kétezer ember lelte halálát a katasztrófában, és további huszonötezer vált hajléktalanná. A robbanás keltette rengést 100 kilométeres körzetben lehetett érezni. Boston (USA) volt az első város, amely a szerencsétlenül járt város segítségére sietett, így ennek emlékére Boston minden évben kap egy karácsonyfát Új-Skóciától. A katasztrófáról minden évben megemlékeznek.

Így mai városkép a helyre állított régi épületek és a modern irodaházak egyvelegéből áll. A történelmi épületek jelentős része akkor épült, amikor Edward kenti herceg volt Halifax főparancsnoka (1794 és 1800 között). A Government House (Kormányzósági palota), amely a tartomány alkormányzójának rezidenciája 1800 és 1805 között épült.  Az un. Historic Properties (Történelmi ingatlanok) a tengerparton, a kikötő környékén képeznek együttest az 1800-as évekből. Egykor ez volt a város kereskedelmi központja. Ez a tengerparti műemlék épületegyüttes került veszélybe az 1960-as években, amikor a kormány autópályát szeretett volna építeni a tengerparton, így a régi épületek odavesztek volna. Hathatós polgári kezdeményezéseknek köszönhetően ma Halifax „óvárosa” szépen helyreállítva várja a látogatókat. Az óváros legszebb épülete a City Hall (városháza), viktoriánus stílusban épült.

A Halifax Citadel National Historic Site (Citadella, Nemzeti Történelmi Emlékhely) a város fölé magasodó dombon található, ahol korábban három régebbi erődítmény is állt. A csillag alakú építmény rendeltetése az lett volna, hogy a szárazföldről érkező támadás ellen védje Halifaxot. Támadás azonban sem érte a várost, mégis 1906-ig a brit hadsereg, a második világháború utánig pedig a kanadai katonaság használta. Ma már múzeumként szolgál, mint a legjobb állapotban fennmaradt 19. századi erődítmény az országban. Remek kilátás nyílik innen a kikötőre és a városra. Nyáron katonának öltözött diákok tartanak tüzérségi és gyalogsági bemutatókat, őrségváltást. Az Old Town Clock a citadella dombján áll, de sajnos nem látogatható. Az óra felépítését a kínosan pontos Edward herceg rendelte el, hogy a pontatlanságokat csökkentse. Az órát úgy helyezték el, hogy a város minden pontjából látható legyen. az öbölben és a kikötőben állomásozó tengerészek a mai napig az órához igazítják hajójuk időmérőjét, a delet 200 év óta ágyúdörgés jelzi.

A Province House (Tartomány Háza) a legrégebbi törvényhozási épület Kanadában. 1818-ban emelték és 1819 óta egészen napjainkig itt ülésezik a tartományi ülés, melynek összejövetelei nyilvánosak. A St. Paul’s Church talán az egyik legidősebb protestáns templom Kanadában, melynek falait érdekes emléktáblák borítják. A templomtól nem messze található az ugyan ilyen nevű temető (St. Paul’s Cemetery), ahol a Sebastopol Mounument Észak-Amerikában egyedüliként emlékeztet a krími háborúra.
A Discovery Centre (Felfedezések háza) a tudomány és a technika újításaiból rendez bemutatókat, a Maritime Museum of the Atlantic pedig a haditengerészet, a vitorláshajók, hajóroncsok, hajótöröttek, a gőzhajózás, a halifaxi robbanás és a Titanic történelmével foglalkozik. Az itt látható Acadia gőzhajó a múzeum dokkjában áll, a Sackville korvet, pedig a legutolsóként megmaradt második világháborús hajkaravánkísérő-hajó a múzeum közelében dokkol. A Chapel of Our Lady of Sorrows (a fájdalmas Miasszonyunk kápolna) arról nevezetes, hogy egyetlen nap alatt épült fel 2000 ember keze munkája által 1843. augusztus 1-én. Egyik színes üvegablaka 1661-ből származik. A Point Pleasannt Park a város félszigetének déli részén várja a piknikezni, sétálni vagy strandolni vágyókat. A parkban található a Prince of Wales Tower National Historic Site (Walesi herceg torony nemzeti történelmi emlékhely), amely Viktória királynő apjának irányításával épült 1796-ban.

A Nova Scotia Museum of Natural History (Természetrajzi Múzeum) a tartomány földtani történetét mutatja be ásványok és kövületek segítségéve. Láthatunk féldrágaköveket, és Kanada egyik legkorábbi masztodon leletét. A múzeumnak botanikai részlege is van, ahol a térség növényvilágával ismerkedhet meg a látogató. Az óceán életét bemutató galériában tengeri élőlények életnagyságú modelljeit mutatják be, máshol madarak, rovarok és kisebb-nagyobb emlősök modelljei láthatók. A kanadai haditengerészeti dokumentumokat, fegyvereket, egyenruhákat, hajómodelleket és fényképeket a Maritime Command Museum (Tengerészeti Parancsnokság Múzeuma) mutatja be.

A Little Dutch (Deuch) Church and Saint George’s Round Church két egymás mellett lévő evangélikus templom. A kis német templomot 1756-ban építették német bevándorlók. Ez volt az első evangélikus templom Kanadában. De mivel tényleg nagyon kicsi (6x12 m), a gyülekezet hamar kinőtte, így új templom építésére volt szükség. Ekkor készült a Szt. György-körtemplom, ami valószínű az egyetlen kerek fatemplom, amely Észak-Amerikában fennmaradt.
Érdemes még ellátogatni a Dingle Tower-be, amelyről az egész városra remek kilátás nyílik. A York Redoubt National Historic Site (York sáncerőd nemzeti történelmi emlékhely) pedig az első világháború alatt katonai csapatok gyakorlóhelye, a második világháborúban pedig a térképező és tűzvédelmi parancsnokság központja volt.

Halifax közvetlen környékén, konkrétan a várossal szemben található Darthmouth amelyet két híd és komphajó is összeköt Halifaxszal. A városnak 23 tava van, ami régen jéggel látta el a környékbeliek hűtőszekrényeit. A Regional Museum of Cultural History képző- és iparművészeti anyaga jelentős a helytörténeti bemutatója mellett.  A William Ray (Quaker) House a korabeli szerény körülmények között élő kvékerek életét hivatott bemutatni. A házról azt tartják, hogy a város legrégebbi háza. A Black Cultural Centre for Nova Scotia („Fekete” kulturális központ) a tartomány afrikai származású lakosság történetét és kultúráját ápolja múzeumján, könyvtárán és programjain keresztül.

A fővárostól délnyugatra található Peggy’s Cove halászfalu egyike azoknak a településeknek, amelyek Nova Scotia sziklás déli partjának védett öblének egyikében húzódik. A faluban elszórtan láthatók hatalmas „gyapjúzsákos” gránittömbök, melynek egyikén világítótorony (mely nyáron postahivatalként szolgál) áll. Romantikus légkörének köszönhetően a falu a művészek és fotósok kedvelt helye.

Lunenburg város környékét Oliver Cromwell ajándékozta 1656-ban Charles de la Tournak. A valaha volt indián táborhely helyén alapították a várost német, francia és svájci bevándorlók, akik művelhetővé tették a környéket. 1782-ben egy bostoni hajóraj megtámadta és kifosztotta a települést. Az első telepesek több templomot is alapítottak, amelyeket a legrégebbiek között tartanak számon Kanadában. Az 1750-es években alapított St. John’s Church a hannoverieket, az indiánokat és az angolokat szolgálta. Lunenburg ma is a legnagyobb halászkikötők egyikének számít az amerikai kontinensen. A kanadai tízcentes érmén látható a Bluenose nevű hajó, amely innen származik, és amely a North Atlantic Fishing Fleet (Észak-atlanti halászflotta) legyőzhetetlen bajnoka volt.

Le Have Kanada egyik legrégebbi települése. 1604-ben érkezett ide Pierre de Monts, aki a Cap de la Havre-nak keresztelte a települést, ami „a kikötői hegyfok”-ot jelent. A művészek régóta kedvelt települése, romantikus és festői tengerpartja miatt. Isaac Derazilly – Új-Franciaország első kormányzója itt kötött ki telepeseivel 1632-ben, melynek pontos helyén most egy szépen rekonstruált világítótorony áll.  A Fort Point Museumban, ami a toronyőr házában található, egy kiállítás mutatja be a bevándorlók hányattatásait, erőfeszítéseit.

A 3000 lakosú Liverpool is egy Mersey nevű folyó torkolatánál fekszik. Queens County Museum and Exhibition Centre látogatóközpontja gazdag helytörténeti anyagot mutat be, különösen érdekes a vidék erdőivel és a mikmak indiánokkal kapcsolatos ismertetőanyag.

Shelburne-t az USA-ból menekülő lojalisták alapították. A menekültek száma olyan mértékű lett 1784-re, hogy a lakosság száma meghaladta Montréalét vagy Québecét. Innen áramlottak így szét az új otthont kereső lojalisták, hiszen a terület gazdasági adottságai korántsem voltak megfelelőek ilyen mértékű embertömeg ellátásához, élelmezéséhez. Az itt maradt lakosság hajóépítéssel is foglalkozott, számos verseny győztes jacht került ki innen. A J.C. William Dory Shop Museum, ami egy vízparti kétszintes műhelyben található, ahol bemutatják a tengeri halászatra alkalmas csónakok építésének módját, és a kis halászcsónakok készítését. A 18. századból itt maradt áruház, a Ross-Thomson House Museum, korabeli berendezési tárgyakat és árucikkeket mutat be. A Shelburne County Museum pedig a térség helytörténeti anyagát mutatja be. Érdekessége a kiállított 1740-ből származó tűzoltókocsi, amely a legrégebbi ilyen eszköz Kanadában.

Barrington város eredetileg francia származású akdiaiak laktak, akiket 1755-ben elűztek innen, házaikat elpusztították. Később New Englandból (USA) érkezők újraalapították a várost. A Barrington Woolend Mill Museum (Gyapjúmalom-múzeum) bemutatja, hogyan készítenek nyersgyapjúból fonalat és kelmét. A gyapjúmalom 1962-i működött (1882-től) és ez volt az utolsó vízi energiával működő gyapjúmalom Kelet-Kanadában. Az Old Meeting House Museum-ról (Régi imaház múzeum) azt tartják, hogy a legidősebb nonkonformista (azaz nem anglikán protestáns) istentiszteleti hely Kanadában.

Annapolis Royal városa Halifax alapításáig, 1749-ig volt Nova Scotia fővárosa. Eredetileg franciák emelték a Fort Anne (Anna-erőd) első építményeit, az Annapolis-medencében, amelyet 1710-ben az angolok elfoglaltak. A Fort Anne National Historic Site and Museum az erőd történetének állít emléket 11 hektáron. Az Annapolis-medence partja mentén még láthatóak az eredeti francia töltések, melyet azért emeltek, hogy a Fundy-öböl 6-9 méteres dagályhullámaitól megvédjék az erődöt és a városkát. Az Annapolis Royal Historic Gardens (Annapolis Royal történelmi kertek) négy hektáron mutat be legújabb kertészeti anyagokat és technológiákat (Innovative Garden – kísérleti kert), de van itt szilakert (Rock Garden), rózsakert (Rose Garden), viktoriánus kert (Victorian Garden). Az akádiai szekcióban a térség korabeli telepeseinek életmódját lehet tanulmányozni.

Port Royal az Annapolis folyó északi partján fekszik, amely mellett Kanada egyik legrégebbi európai településének rekonstrukciója áll, a Port Royal National Historic Site – The Habitation (Port Royal Nemzeti Történelmi Emlékhely – a Lakóhely). A vidéket 1604-ben fedezte fel Champlain, aki a névadója is a településnek. Champlain a St. Croix folyó torkolatában megalapította az első francia települést Észak-Amerikában, 1604-ben, azonban a telepesek majdnem fele áldozatul esett a szokatlanul kemény télnek és a skorbutnak. Az életben maradottak nyáron átköltöztek az öböl déli partjára, ahol megalapították Port Royal Habitation-t. 1613-ban brit támadók elpusztították a települést, és mindent, ami a francia jelenlétre utalt. A kolónia rövid fennállása alatt is kiemelkedőt alkotott. Õk voltak az elsők, akik gabonát termeltek és ők építették az első vízimalmot. A környékbeli indiánokat megtérítették, itt írták és mutatták be Kanada első színdarabját, és itt alakult Észak-Amerika első társasági klubja, a ma is létező L’Ordre de Bon Temps (Jó idő rendje). Port Royalt néhány évtizede építették újjá Champlain tervei alapján, korabeli módszerekkel (szegek nélkül, a gerendákat csapokkal erősítették egymáshoz), minden valószínűség szerint eredeti helyén.

Halifaxtól északra található Pictou település, amelyet 1767-ben Pennsylvaniából és Marylandből érkezett családok alapítottak egy mikmak indián falu helyén. Rövidesen skót felföldről érkező bevándorlók gyarapították a település lélekszámát, akik 11 hetet töltöttek Hector nevű hajójuk fedélzetén, embertelen körülmények között. A Hector Heritage Quay-ben egy háromárbocos holland vitorlás folyamatos építése zajlik, olyané, amely a skót bevándorlókat hozta ide 1773-ban. A Hector Centre a körzet történetét,  örökségét, kultúráját és képzőművészetét mutatja be. a McCulloch House Skóciából szállított téglából és kézi fafaragású fadíszítményekkel, korabeli bútorokkal berendezett tárgyakból készült. A város Új-Skócia legnagyobb homárhalászati területe.

Stellartonban található a Nova Scotia Museum of Industry, amely a bányászatnak és Új-Skócia iparának állít emléket. A kiállításokat nyugalomba vonult szénbányászok, vasszerelők és nyomdászok magyarázzák, szakmájuk szerinti bemutatótermekben beosztva. A kiállítások a bányászat mellett a régi és új gazdasági ágakat mutatják be – fodrászat, erdészet, turizmus. Future Gallery (a jövő kiállítása) bepillantást nyújt abba, hogy mi várható a jövőben az ipar területén.

Baddeck a Bras d’Or-tó partján terül el Cape Breton-szigetén, neve a mikmak indiánok nyelvén annyit tesz: „hely egy sziget közelében”. A sziget a kikötőben van. A helyet Charles Dudley Warner amerikai író népszerűsítette, és ennek következtében számos ismert személyiség épített itt nyaralót. Közöttük volt Alexander Graham Bell (1847 – 1922), a telefon feltalálója is, akit e táj Skóciára emlékeztetett, az elevenen élő skót hagyományok és nyelv, no meg a tájkép miatt is. Bell itt élt és dolgozott az 1880-as évektől haláláig (1922-ig). A birtok még mindig Bell leszármazottainak tulajdonában van, nem látogatható. Alexander Graham Bell National Historic Site (Alexander Graham Bell Nemzeti Történelmi Emlékhely) állít emléket a feltaláló életének és munkásságának. Bell számos terület iránt mutatott érdeklődést az űrhajózás, genetika és orvostudomány is foglalkoztatta. Bell sárkányrepülési kísérleteket is végzett, melynek emlékére július és augusztus különleges programjai közül a gyerekeknek sárkányépítő tábort szerveznek.

Az Ionában, Cape Breton-szigetén található Nova Scotia Highland Village (Új-skóciai felföldi falu) egy 17 hektáron elterülő élő múzeumfalu és kulturális múzeumfalu, amely Nova Scotia skót örökségét és hagyományait őrzi, korhű ruhákba öltözött idegenvezetők segítségével.

Glace Bay település környékén a sziklák között 1720-ban fedezték fel a franciák a szenet, innen látták el Louisbourg helyőrségét téli tüzelővel. Később több helyen is találtak nagyon jó minőségű szenet, több szénréteg kilométerekre benyúlik az óceán alá. 100 évvel később már számos bánya működött a környéken. 1900-ra az itteni szél és az új-fundlandi vasércet felhasználva virágzott fel a környék a vas- és acélgyártásnak köszönhetően.  A Bányászmúzeum, a Cape-Breton-szigeti szénbányászat történetének állít emléket, az itteni bányászközösségek munkáját, a bevándorlást, és a szén jövőjét ismerheti meg az ide látogató. A múzeum melletti Miner’s Village (Bányászfalu) az 1850–1900 között itt élő bányászcsaládok mindennapjait, családi életét mutatja be. A város nevezetessége még a Table Head (Table-orom), hiszen az olasz fizikus és feltaláló Guglielmo Marconi (1847-1937) innen küldte az első drótnélküli távíró-üzenetet az Atlanti Óceán másik oldalára az angliai Cornwallba 1902. december 15-én. Marconi itteni rádióadója, amellyel sok kísérletet végzett, volt az első az amerikai kontinensen. A Marconi National Historic Site (Marconi Nemzeti Történelmi Emlékhely) az ő életének és munkásságának állomásait mutatják be. 1909-ben munkásságát fizikai Nobel-díjjal jutalmazták.

Louisbourgba 1713-ba érkeztek az első francia telepesek, és itt építették fel az Atlanti-óceán partvidékének legfélelmetesebb katonai létesítményét. A város 1758-ig a francia gyarmat kormányzati, kereskedelmi és katonai központja volt. a festői szépségű Havenside (Öböl menti) városrész keleti oldalán álló világítótorony közelében találhatók a kontinens legrégebbi világítótornyának romjai. A város melletti erődítmény ma nemzeti történelmi emlékhely. A rekonstruált erődítmény az 1744-es állapotokat idézi, ugyanis miután a britek végleg elfoglalták az erődöt, William Pitt brit miniszterelnök rendelkezésére teljesen lerombolták. A parkban egyébként számos kikapcsolódási lehetőségre van mód, sétálni, horgászni, piknikezni, fürödni is lehet.