Lakói „la belle province” (a szép tartomány) néven emlegetik Québec-et. A második legnagyobb tartomány az országban, francia eredetű, melyek jegyeit erőteljesen magán hordozza. Hangulatában vegyíti a régi európai és a modern kanadai életstílust. Ez a tartomány a híd az Atlanti-tartományok (Új-Brunswick, Új-Skócia, Új-Fundland, Prince Edward-sziget) és a nyugati tartományok között, ez az ország szíve, bár, a francia tartomány lakosságának egy jelentős hányada (bár nem a többsége), önálló, Kanadától különállóként szeretné látni a tartományt. Québec indián eredetű elnevezés, jelentése „ahol a folyó összeszűkül”.

 

  Fotó: tájkép, Québec, Kanada, by pablo.sanchez

A tartomány egész Kanada területének egy hatodát teszi ki, és kétszer akkora, mint Anglia és Franciaország együttvéve. Hozzávetőlegesen 7,5 millió lakosa van, fővárosa Québec, legnagyobb városa Montreal. Északon a Hudson-szoros, és az Ungava-öböl, kelet felől Labrador, nyugat felől Hudson- és a James-öböl, valamint Ontario tartomány határolja.  Délen az Egyesült Államokkal, Új-Brunswickal és a Szent Lőrinc-öböllel találkozik határa.
Québecben számos folyó és tó található, legnagyobb folyója a Szent Lőrinc, amelybe a tartomány legtöbb folyója ömlik, úgy, mint az Níluséval vetekedő vízhozamú Ottawa folyó vagy a St. Maurice, amely nagy vízhozamán kívül vízeséseinek köszönhetően is híres. Számtalan tó található Québecben, a legjelentősebbek a Mistassini- (2525 km2), a Payne- (2935 km2) és a St. John-tó (906 km2). A tartományban rengeteg sziget található, melyek közül a legnagyobb a 225 km hosszú és 56 km széles Anticosti-sziget a Szent Lőrinc-öbölben. A tartománynak 3 nemzeti parkja van: Forillon, La Maurice és a Mingan Archipelago. Ezen kívül több tartományi és helyi védettségű park is természetvédelmi területként funkcionál. Érdekességként megemlíthető, hogy Québec parknainak teljes területe megegyezik az Egyesült Államok Massachussets, Connecticut és Rhode Island állam területével.
Minden valószínűség szerint a vikingek voltak az első Európaiak, akik a mai Québec területére léptek, bár erre kézzel fogható bizonyítékokat még nem találtak. Indiánok természetesen már az európaiak érkezése előtt éltek itt, a mai Québec város helyén Stadacona nevű településük régóta létezett és Montréál szigetén is volt egy nagyobb falu, amikor a franciák először megérkeztek ide. Bár 1534-ben a területet már felfedezte és kisajátította Jacques Cartier, a zord időjárás és az európai háborúk a gyors gyarmatosítást megakadályozták, így az első európai települést csak 1608-ban alapították a Szent Lőrinc-folyó szűkületében. 1620-ra csupán 20 lakosa volt a városnak, viszont 1625-ben megérkeztek a jezsuiták, akik a legújabb időkig komoly fontos szerepet töltöttek be a tartomány életében. A várost alapító Samuel de Champlain a vidéknek La Nouvelle France (Új Franciaország) nevet adta. A szőrmekereskedelem sikereinek köszönhetően a lakosság 1690-re az már 20.000 lelket számlált a tartományba, legtöbben a Szent Lőrinc-folyó mellett kialakult három városban, Montréalban, Québecben és Trois Rivières-ben éltek.
Hosszú küzdelmek után az angolok átvették a franciáktóúl az uralmat, és az 1763-as párizsi szerződés (Triety of Paris) alapján, a Mississippi folyótól keletre eső összes francia birtokot átengedték Nagy-Britanniának. 1774-ben az angolok által jóváhagyott Québec Act (Québec Törvény) a francia-kanadaiak vallásszabadságát, polgári jogait és saját törvényeik és szokásait fennmaradását szavatolta. Québecben még ma is a francia magánjog érvényesül, és a francia az angol mellett megmaradt hivatalos nyelvnek. 1867-ben Québec tartomány is belépett a kanadai államszövetségbe, azzal a feltétellel, hogy nyelve és törvényei megmaradnak. Québecben a Québec Párt (Parti Québecois) folyamatosan küzd az angol nyelv használata ellen a kormányzásban és a kereskedelemben, és kétszer is sikerült népszavazást kiharcolniuk Québec függetlenségének kikiáltása érdekében, de 1980-ban és 1995-ben is úgy döntött a lakosság nagy része (bár a második alkalommal nagyon szoros küzdelemben), hogy kitart Kanada mellett. A francia nyelv a mai napig domináns, bár érezni némi enyhülést, és a tartomány még mindig távolságot tart az ország többi részével szemben. A lakosság túlnyomó többsége (80 százaléka) francia származású, és az itt élők komolyan és szigorúan őrzik a francia örökség minden szegmensét. A fennmaradó 20 százalék többnyire angol és ír származású, de találunk itt olasz, portugál, és egyéb európai népek leszármazottait, és 150 ezer indián is él itt. A lakosság 37 százaléka kétnyelvű, és itt a legmagasabb (85 százalék) a katolikusok hányada.

A tartományban sokféle ásványi anyag fellelhető, mint például az azbeszt, réz, arany, ezüst, gránit, grafit, ólom, márvány, uránium és cink. Sok a vasérc, melyet exportálnak, a Saguenay-völgyben alumínium feldolgozó működik. A legfőbb természeti erőforrás a víz, rengeteg vízi erőmű működik itt, összesen 29 millió kilowattot termelve. Az erdőknek köszönhetően virágzik a papír és a fafeldolgozó ipar. Mezőgazdaság területén a tejgazdaság a legerősebb, a farmok kétharmada ezzel foglalkozik, bár jelentős a gabona, és a gyümölcsök, valamint egyes helyeken a dohány termesztése. A halászat ősi mesterség itt, ma már kereskedelmi halászat folyik, főleg a Szent Lőrinc folyóban és öbleiben.