Hozzávetőlegesen 325 ezren laknak Kanada fővárosában Ottawában, az Ottawa folyó jobb partján, Québec tartomány közvetlen közelében; a folyó túlpartján már Québec tartomány található. A Rideau folyó a város északi részén ömlik az Ottawába. Ottawát keresztezi rengeteg közlekedési útvonal, de a legfontosabb, a Trans-Canada Highway is. Nemzetközi repülőtere 25 percnyi autóútra van a város déli határától, amely megközelíthető a félóránként közlekedő Carleton buszjárattal. A városba érkező látogatók számára a Capital Infocentre (Fővárosi infocentrum) nyújt bármiféle idegenforgalommal kapcsolatos információt, amely a Parlament épületével szemben található, amelyhez kívülről külső számítógépes terminál csatlakozik, arra az esetre, ha záróra után van feltétlen szükségünk segítségre.

Fotó: Ottawa, Ontario, Kanada, flickr.com, by Mikey G Ottawa

A mai város a 17. században a szőrmekereskedelem, fakitermelés központja, valamint a felfedezések kiindulópontja volt. 1613-ban Samuel de Champlain alapította a Rideau folyó és az Ottawa találkozásánál a bázistábort, hogy a nyugatot felfedező kalandorok kiindulópontja legyen, hiszen az elkövetkezendő 200 évben az Ottawa folyó volt az egyetlen közlekedési útvonal a vidéken.
Az első telepes Philemon Wright volt, aki az 1700-as évek legvégén telepedett le családjával a mai Hull területén a folyó bal partján. Hamarosan a jobb partra is költöztek telepesek, először 1815-ben a napóleoni háborúk veteránjai, majd az Egyesült Államokból menekülő lojalisták. Aztán 1826-ban elkészítették a Rideau-csatornát John By alezredes irányítása mellett, melynek a célja az lett volna, hogy hajózható legyen a szakasz ágyúnaszádok számára is, arra az esetre, ha a Szent Lőrinc-folyó felől amerikai támadás érkezne. Erre a támadásra soha nem került sor, azonban a csatorna a város egyik legsikeresebb vállalkozásává vált, ma is szórakozás és a városi élet központja. A befagyott csatornán korcsolyával járnak télen az emberek dolgozni vagy tanulni, nyáron csónakokkal közlekednek. A kialakuló városrészt az alezredes emlékére Bytownnak nevezik.
1857-ben Viktória királynő sokak ellenkezése ellenére Ottawát jelölte meg a megalakuló ország fővárosának, így se a franciák sem az angolok nem vádolhatták részrehajlással. A városba manapság több mint 70 park található, az egyetemek és a múzeumok mellett sok a kisebb-nagyobb színház, és hangversenyterem, amely mind hozzájárulnak a város kulturális szerepének növeléséhez. A kultúra mellé élénk sportesemények is társulnak, februárban 9 napon keresztül zajlik a Winterlude, a Téli sportok ünnepe, ahol sífutás-, szánkó- és korcsolya versenyek zajlanak. A hószobor-készítő verseny mellett parádék, és tűzijátékok is szerepelnek, a helyszínek a Rideau-csatorna mentén találhatók.
Májusban országos Tulipánfesztivált (Canadian Tulip Festival) rendeznek; a növények nagy része Hollandiából származik, annak emlékére hozzák a hollandok a sok virágot, hogy a II. Világháború alatt a holland királyi család itt kapott menedéket. A virágkiállítás mellett számos más rendezvény is látható, pl. csónakfelvonulás a csatornán, hangversenyek és tűzijátékok.
Augusztusban rendezik a Landsowne parkban Central Canada Exhibition-t (Közép-kanadai kiállítás), ami egy ipari és mezőgazdasági kiállítás. Az eseményhez kapcsolódnak lovasbemutatók, kézműves kirakodó vásárok, különféle játékok.
Számos fesztivál zajlik még a városban egész évben, például a pow-pow ünnep (indián ünnep), a jazz fesztivál, a táncfesztivál, az olasz és a francia hét, a kanadai kulturális fesztivál, a kamarazenei fesztivál, a hőlégballon fesztivál, a gasztronómiai fesztivál, a folklór fesztivál, és még sorolhatnánk a végtelenségig. Összesen 23 jelentősebb fesztivál vagy esemény zajlik egész évben a fővárosban.

A város utcarendszere egyértelmű és könnyedén átlátható, a várost észak-déli irányban szelik át a főútvonalak, amelyek az Ottawa-folyó és a Rideau-csatorna mellett, illetve azzal párhuzamosan futnak. A 417-es Trans-Canada Highway (Queensway) északkelet-délnyugat irányban keresztezi a várost. A többi utca erre merőleges, vagy ezzel párhuzamos.
A Parliament Hill-en állnak a Parlament három épülete, amelyek neogótikus stílusban alkotnak épületegyüttest. A központi főépületet a Peace Tower (Béketorony) 92,2 m-es tornya ékesíti, amelyben 53 harang adja a harangjátékot. A torony az I. világháborúban elesett több mint 66 ezer kanadai katonának az emlékére készült. 
 

 

Fotó: Béke torony (mwpg, flickr.com)

A parlament központi épületének könyvtárában található egy 1871-ben készült Viktória királynő szobor, melyet Marshall Wood angol művész készített. A déli ágyúlövést, amely nyáron hétfőtől péntekig mindennap hallható, 1869-ben vezették be, hogy a postai szolgáltatást szabályozzák. A parlament előtti pázsiton történik az ünnepélyes őrségváltás, amelynek során a főkormányzó vörös kabátos testőrsége és a kanadai gránátos őrség váltja egymást június végétől augusztus végéig, reggel 10 órakor. A parlament előtt nyári estéken hang- és fényjátékot lehet gyönyörködni, miközben angol és francia kísérő szövegek hangzanak el, melyek az ősi kanadai mondákat eleveníti fel.
A Bytown Museum a legrégebbi kőépület a városban, 1827-ben épült, és ez volt By ezredes főhadiszállása a csatorna építésekor. Az épületben helytörténeti múzeum került elhelyezésre, ahol Ottawa és a Bytown történetével, valamint a csatornaépítéssel foglalkozó kiállítások kaptak helyet.
A National War Memorial (Nemzeti háborús emlékmű) ív alakú építménye 1939-ben készült, az I. világháborúban harcoló katonák tiszteletére, ám később újraszentelték, így ma már minden olyan ember emlékéül szolgál, akik háborús időkben az országot szolgálták.
A Currency Museum (Pénzmúzeum), a Bank of Canada épületében elhelyezett múzeum, a kanadai fizetőeszközök történetével foglalkozik, kezdve a felfűzött indián kagylópénzektől (wampum) és a hódprémektől egészen napjaink fizetőegységéig. De bemutatásra kerülnek az ókori kínai dinasztiák, az ókori görögök és rómaiak, majd a Bizánci Birodalom és a középkori Európa fizetőeszközei is együtt Észak-Amerika korai pénzeivel.
A National Archives of Canada (Országos Levéltár) a kanadai történelemmel kapcsolatos dokumentumok, filmek, hangfelvételek, nyomtatványok tárháza, de őriz festményeket, térképeket és fényképeket is.
A Garden of the Provinces (Tartományok kertje) zászlórúdjain az egyes tartományok címeres lobogója látható májustól októberig. Itt szemléltetik az egyes tartományok jellegzetes virágait is, a kutakat este kivilágítják.
A Canadian Museum of Nature (Természetrajzi Múzeum) a természet történetét ismerteti egészen a dinoszauruszok letűnt világától a mai természetes környezetig. Élő állatok is találhatók itt.
A Rideau-csatornától északra található a Canadian Ski Museum, amely a síelés 5000 éves történetével foglalkozik, az európai kezdetektől egészen napjainkig. a nyírfavesszőből készült kezdetleges felszerelésekkel és a napjainkban gyártott legmodernebb versenysítalpakkal is megismerkedhet a látogató. A kiállításhoz könyvtári és levéltári anyag is kapcsolódik, ahol nyomon követhető a sportág fejlődése.
A Cathedral Basilica of Notre-Dame (Miasszonyunk-székesegyház) 1839-től 1885-ig épült, neogótikus stílusban.
A National Gallery of Canada épületének érdekessége, hogy csak gránitot és üveget használt fel Moshe Safdie izraeli származású építész. Az ország egyik legnagyobb múzeuma 1988-ban nyílt. Építésekor belefoglalták a rekonstruált Rideau-kápolnát (1888-ban épült), melyben egyházművészeti kiállítást helyeztek el. A Canadian Galleries (Kanadai Képtár) a 19. század elejétől napjainkig mutatja be a kanadai festészet állomásait. A felsőbb emeleteken európai mesterek (Rembrandt, Greco, Cézanne, Degas, Van Gogh, Monet, Picasso) művei láthatók.
A Canadian War Museum (Hadtörténeti Múzeum) az ország hadtörténetét ismerteti festményeken, képeken, járműveken, fegyvereken és ruházaton keresztül, az 1600-as évektől.
A Royal Canadian Mint (Királyi kanadai pénzverde) ma már csak speciális emlékérmek és kitűntetéseket készít, de 1976-ig, amíg Winnipegbe át nem helyezték a hazai és külföldi pénzverést, itt verték a nemzeti fizetőeszközöket.
A Green Islandon (Zöld sziget), amely kettészakadásra készteti a Rideau folyót, pont mielőtt az Ottawába folyna, található a City Hall (Városháza), amely 1993-ban épült, valamint a Miiszterelnöki rezidencia is, amelyben 1950 óta lakik a mindenkori miniszterelnök. Épületét 1868-ban emelték.
A Government House (a kormányzó háza) a miniszterelnöki rezidenciával található és az angol uralkodó képviselőjének, a főkormányzónak a hivatalos rezidenciája. Júliusban és augusztusban itt is tartanak őrségváltást. Körülötte elterülő kert és maga a ház vezetéssel látogatható.
A Central Experimental Farm-ot 1886-ban létesítették és itt található Kanada mezőgazdasági kutatásának központja. Itt máködik az Agriculture Museum is.
A Rideau-csatornátó keletre található a National Aviation Museum (Repülési Múzeum), amelyben 115 különböző repülő található. Közülük 50 kronológiailag úgy lett elhelyezve, hogy a repülés történetét a 20. század elejétől napjainkig be lehessen mutatni. Ezen kívül a repüléshez szükséges eszközök, szerkezetek, technikai megoldások is bemutatásra kerültek.
A National Museum of Science and Technology (A Tudomány és Technika Nemzeti Múzeuma) a tudomány és technika története mellett az elveket és az alkalmazásokat is ismerteti az ide látogatókkal. A történeti részekben gőzgépekkel, régi autókkal, hírközlési és űrhajózási berendezésekkel is ismerkedhet az érdeklődő. Kanada legnagyobb lencsés távcsövét is itt őrzik.

Ottawával szemben, az Ottawa folyó bal partján fekszik a több mint 62 ezer lakosú város, Hull, amely még a fővárosi régió (Captal Region) részét képezi. Közigazgatásilag Québec tartományhoz tartozik, de rendszerében inkább Ottawával függ össze. Hull az egyik legrégebbi település a környéken, ide érkezett 1800-ban Philemon Wright családjával és a többi telepesekkel az Egyesült Államokból, és megalapította fakereskedelmét, amely több mint 100 évig működött. Ebben az időben alapították a papírgyárat is. A várost több híd is összeköti Ottawával, főútvonalai az ottawai főútvonalak folytatásai. Hullban található a Canadian Museum of Civilization (Musée Canadien des Civilisations – A Kanadai Civilizáció Múzeuma), amely Douglas Cardinal, Kanada leghíresebb indián származású építészének tervei alapján épült az 1980-as években. Hullámzó homlokzata a kanadai tájra emlékeztet. Három szintet átfogó előcsarnoka lenyűgöző, melybe rengeteg totemoszlop került. A múzeum nagy része az ország történetével és fejlődésével foglalkozik, egészen a korai vándorlásoktól, az indián törzsek letelepedésén át a felfedezők és szőrmekereskedők érkezésével, majd az európai letelepedéssel foglalkozik a kiállítás különböző szekciói. A múzeumban egy indián falu rekonstrukciója is megtalálható. A múzeumban található még a Canadian Children’s Museum (gyermekmúzeum), a Canadian Postal Museum (postamúzeum) és a CinéPlus, ahol háromdimenziós mozikat láthatunk.
A Gatineau Park (Parc de la Gatineau) kevés híjján 36 ezer hektáron elterülő terület kedvelt üdülő és kirándulóhely, amely az Ottawa és a Gatineau folyók között fekszik. Egy hatalmas jégsapka alakította a felszínt több ezer éve, ekkor keletkezett a park területén található 50 tó is, amelyek közül a legnépszerűbb a Lac des Fées, a Lac Meech, a Lac Philippe és a Lac La Péche. Ezen a területen valaha algonquin indiánok éltek az irokézek megjelenéséig. Az egész parkon átvezető kerékpárúton kívül a télisportok kedvelőinek egy 200 km-es sífutópálya is rendelkezésre áll. Bizonyos tavakban fürödni, csónakázni és horgászni is lehet. Gazdag a vadvilág is ezen a területen. A Gatineau folyó festői völgyében vezet végig a kisgőzös Wakefieldig (Hull-Chelsea-Wakefield Steam Railroad – Petit train à vaperu de Hull-Chelsea-Wakefield) július elejétől október közepéig. A kiránduás 5 órán át tart, oda-vissza 64 km.

Ottawától délre található Cornwall a Szent Lőrinc-folyó partján szemközt Rooseveltownnal, amely már az Egyesült Államok területén van. Itt található a St. Lawrence Seaway Authority (Szent Lőrinc-víziút) központja. Itt található az a pamutfeldolgozó gyár is, amelyet Thomas Edison elsőként szerelt fel villanyvilágítással. A Great Lakes – St. Lawrence Seaway System (Nagy-tavak – Szent Lőrinc-folyó víziút-rendszer) az Egysült Államok és Kanada közös vállalkozásaként épült és 1959-ben nyílt meg, amely lehetővé teszi, hogy az Atlanti-óceántól a Nagy-tavak legtávolabbi pontjáig, mintegy 3769 km-en keresztül végig lehessen hajózni. Az Inverarden Regency Cottage Museum gyönyörű villáját John MacDonald, a North West Company egyik üzlettársa építtette 1816-ban. Ma korhű bútorokkal berendezett látogatóközpont. A North American Indian Travelling College – The Living Museum (Észak-amerikai indiánok vándorkiállítása – az élő múzeum) egy indián falu, amely krí, odzsibvé és irokéz törzsek hagyományos épületeit mutatja meg, és megismerhetjük ezen törzsek kulturális örökségét és 18. századi életformájukat.
Cornwalltól délkeletre található a Crysler Park, ahol 1813-ban a túlerőben lévő partraszálló amerikaiakat legyőzték a brit katonák, a nevezetes Battle of Crysler’s Farm – a Crysler farm melletti csatában. A csatatér helyén lévő parkban emlékművek tisztelegnek az egykori katonák előtt. Az Upper Canada Village akkor jött létre, amikor a Szent Lőrinc Víziút kialakításakor egy csomó régi települést elöntött a víz. A 19. századból származó házakat és berendezési tárgyakat ekkor kezdték egy helyre gyűjteni az egykori csata helyszínén. A ma megtekinthető épületek között található fűrészmalom, gőzhajtású malom, templomok, iskolák, pék- és kovácsműhelyek, kocsma és vegyesbolt is. Munka közben láthatunk péket, bútorasztalost, kefekötőt. Korabeli ruhákban idegenvezetők tájékoztatják az érdeklődőket. Gépkocsival nem, azonban falunéző lovas kocsival megtekinthető a falu. Érdeklődésre tarthat még számot a Prehistoric World (Történelem előtti világ), ahol egy erdei ösvény mentén több mint 50 dinoszaurusz és más, történelem előtti időkből származó állatok modelljei láthatók eredeti méretben. Az erdő az akkori állatok természetes élőhelyeinek megfelelően lett kialakítva. Az álltok készítésének folyamata is bemutatásra kerül.
Út közben, míg elérünk Prescottig, láthatunk olyan településeket, melyeket a víziút kialakítása miatt feljebb kellett költöztetni. A víziút kialakításáig Prescott volt az egyetlen mélyvizű kikötő Montréal és Torontó között, így fontos behajózási pont lett. Itt található a The Forwarders’ Museum (szállítmányozók múzeuma), amelyben a Szent Lőrinc-folyó szállítmányozásának történetét láthatjuk. A víziút védelmére emelték 1812-ben a Wellington erődöt, amelyet soha nem ostromoltak meg. 1838-ban a magára hagyott erőd romjain újat emeltek, hogy megakadályozzák a portyázó rabló hadjáratok támadásait. A Fort Wllington National Historic Site (Wellington Erőd Nemzeti Történelmi Emlékhely) májustól szeptember elejéig fogadja vendégeit korhű ruhába öltözött idegenvezetőkkel. Júliusban látványos parádét és csatabemutatót rendeznek.

Brockvilletől délkeletre található az a vidék, melyet egy francia felfedező „ezer sziget”-nek nevezett el, bár, mint később kiderült a szigetvilág több mint 1700 szigetet foglal magában. Némelyik sziget ugyan csupán egy szikla, de van, amelyik akkora, mint egy falu. Többnyire azonban olyan méretű hogy egy házat lehet rá építeni vagy nyári tábort lehet rajta működtetni. Kőből készült udvarházak, koloniális stílusú épületek tarkítják a szigeteket. Érdemes felmenni a Thousand Islands International Bridge (Ezer Sziget nemzetközi híd, amely az Egyesült Államokba visz át) 121 m magas kilátójába, ahonnan szép kilátás nyílik a szigetekre, vagy végigautózni Brockville és Gananoque között, a 1000 Islands Parkway-en, mert itt is csodálatos látványban részesülhetünk.

Gananoque érdekessége, hogy már a fehér ember érkezése előtt is népszerű nyári pihenőhely volt az indián népcsoportok tagjai számára. Nevének indián jelentése: „föld amely a víz fele lejt és eltűnik alatta” vagy „a jó egészség helye”. Az itt található Half Moon Bay (Félhold-öböl) természetes amfiteátruma nyáron ökumenikus istentiszteletek helyszíne, ahol maga a gyülekezet csónakban ülve hallgatja az istentiszteletet. Itt található a Boldt kastély, az a 120 szobás tornyos kastély, amelyet George C. Boldt a konyhalegényként kezdő, szállodatulajdonossá vált milliomos (ő volt a tulajdonosa a New York-i Waldorf Astoria és a philadelphiai Bellevue Stratford szállodáknak) kezdett el építeni felesége számára 1900-ban. Felesége azonban meghalt, így az építkezés abbamaradt. Soha nem éltek benne, be se rendezték, az épület több mint 70 évig pusztult, amikor a Thosusand Island Bridge társaság megvette, és kiállítást rendezett be benne.

Kingston felé a 2-es úton található a MacLachlan Woodworking Museum (a Famegmunkálás múzeuma), ahol ötezernél is több eszköz segítségével mutatják meg a famegmunkáláshoz és a fához kapcsolódó egyéb mesterségekhez szükségesek. Szintén a 2-es út mentén, 4 km-re Kingstontól látható a Military Communications & Electronic Museum (Katonai Távközlési és Elektronikai Múzeum).

Kingston az Ontarió tó partján fekvő közel 56 000 főt számláló város, amely hajdan a szőrmekereskedelem egyik központja és katonai erődítmény volt. Ez utóbbit bizonyítja az 1812-ben épült Fort Henry a város előtt, amely Kanada leghatalmasabb erődje. Benne a brit és kanadai katonaság történetének múzeuma található, 19. századi fegyverek és felszerelések mellett. Az erődben minden nap parancsnoki parádét tartanak délután három órakor, zenével, gyakorlatozással és ágyúszóval. Naponta háromszor látható a Military Muster Parade (katonai díszszemle), amelyben a gyerekek katonásdit játszhatnak az őrséggel. Kingstonban számos látnivaló található, közülük kiemelkedőek a Nagy-tavakkal és a hajózással foglalkozó múzeumok, mint például a Nagy-tavak Hajózási Múzeuma (Marine Museum of the Great Lakes), a Szivattyúház és Gőzgép Múzeum (Pump House Steam Museum) vagy a Zsilipállomás (Kingston Mills Lock Station). Fontos még megemlíteni az International Ice Hockey Federation Museum-ot (A Nemzetközi Jégkorongszövetség Múzeuma), amely fényképekkel, trófeákkal és egyéb emlékekkel állít emléket Kanada és az Egyesült Államok amatőr és hivatásos hoki ligáinak, játékosainak, edzőinek és vezetőinek.

Kingston és Torontó között található Picton közelében, kelet felé látható a Lake on the Mountain (Tó a hegyen) Tartományi Park. A hegy 61 m-re emelkedik az Ontarió tó felett, melynek tetején egy kristály tiszta tó található. A legenda szerint a tó a föld alatt összeköttetésben áll a Niagara-vízeséssel.
Az Ontario tó partján fekszik a 134 400 lelket számláló kikötőváros, Oshawa, amelyben 1907-ben megalakult a McLaughin Motor Car Company, mely, bár később felvásárolta a General Motors, a kanadai gépkocsi-ipar központjává tette a várost. Ma a munkaképes lakosság kétharmadát a General Motors és hasonló cégek foglalkoztatják. A gépkocsi-ipari múltnak állít emléket a Canadian Automotive Museum (Kanadai Gépkocsi múzeum), bemutatva a gépkocsik fejlődését a 19-20. század fordulójától kezdve. A Parkwood Estate and Gardens (Parkwood uradalom és park) 55 szobás kastély valaha R.S. McLaughlinnek volt az otthona, amelyet a család egykori, főként antik bútoraival rendeztek be. A kastélyt, amely a két világháború között épült uradalmak fennmaradt épülete, egy tájkert veszi körül szökőkutakkal és tavacskákkal. Ebben a városban található Észak-Amerika legnagyobb farmja a Winfields Farm, ahol versenylovakat nevelnek.

Az Ottawa és Toronto között található Peterborough városa Hydraulic Lift Lock-járól (Hidraulikus kamarazsilip) híre. A Trent-csatornán található zsilip a város jelképe. A zsilip 20 m magasra emeli fel a csatornán áthajózó járműveket, ami világrekordnak számít. A zsilip forgalma folyamatos, és május elejétől október végéig működik. A látogatóközpontban megtekinthető a zsilipkamra működő modellje.

Bancroft, a Kanadai-pajzs szélén fekvő 2600 lelket számláló városka földrajzi helyzetének köszönheti hírnevét. Ugyanis az országban fellelhető ásványfajták 80 százalékát meg lehet találni itt: radioaktív elemeket (uránium és tórium) tartalmazó kőzeteket, féldrágaköveket, rózsaszín kvarcot, berillt. A legkiemelkedőbb a kék szodalit, amelyet csaknem kizárólag itt lehet találni. Egy bánya belsejével megegyező múzeumot, a Bancroft Mineral Museum-ot alakítottak ki, ahol a világ minden tájáról érkező ásványokat csodálhatja meg a látogató.
A Muskoka folyó két ága és a Bracebridge-vízesés mellett fekvő Bracebridge egyik nevezetessége a Woodchester Villa, amely egy nyolcszögletes alakú 1882-ben betonból épített építmény. Belső vízvezetékrendszere, légfűtése, szellőzőaknái és villanyvilágítása mind szokatlan és különlegesnek számító újítás volt a maga idejében. Másik nevezetessége a Santa’s Village and Sportsland (Mikulásfalu és „sportföld”), a 20 hektáros „tündérerdő”, ahol a gyerekek találkozhatnak a Mikulással és rénszarvasaival, megnézhetik a Mikulás műhelyét, felülhetnek kisvonatra, óriáskerékre, csónakra. A kisállat-kertben lehet állatokat simogatni. A felnőttek számára különböző sportolási lehetőségeket biztosítanak.
Gravenhurst a Muskoka-vidék fővárosának számít, amely a korábbi fafeldolgozó központból vált idegenforgalmi célponttá a 19-20. század fordulójára. Teljesen korszerűsített Operaháza, mint ahogy nagyrészt a belvárosa is, megőrizte viktoriánus jellegét. A belváros több épületét falfestmények díszítik, a város képzőművészei által alkotott „Picutre our Heritage” (elevenítsük fel örökségünk”) jeleneteinek sorozata. A Bethune Memorial House Norman Bethune 1890-ben született orvosnak állít emléket, aki a tuberkulózissal kapcsolatban folytatott kutatásokat a spanyol és a kínai polgárháború alatt. Õ hozta létre az első mozgó vérellátó-hálózatokat a harctereken. Kínában halt meg 1939-ben, ahol ma is hősként tisztelik.
Barrie-ben tartják a Észak-Amerika egyik legnagyobb szabadtéri iparművészeti fesztiválját augusztus elején, ahol az ország különböző tájairól érkező country- és folk zenészek lépnek fel.