Új-Skócia tartomány egy félszigeten fekszik, melyhez egy nagyobb sziget a Cape Breton Island is kapcsolódik. Sok embert vonz gyönyörű természeti adottságai, csipkézett tengerpartja, dús termőföldjei, almaültetvényei és Cape Breton-sziget csodálatos hegyes-völgyes tája. Turisztikai szempontból Nova Scotia az Atlanti tartományok legfejlettebbike. A tartomány hivatalos neve latin, mivel a tartomány megalapításáról szóló királyi okirat latinul íródott. Lakóit szokták „bluenose”-nak (kékorrú) hívni, mivel meg vannak győződve, hogy övék Amerika legrégebbi, legcivilizáltabb, legromantikusabb és egyben leggyakorlatiasabb kulturája.

 

  Fotó: tájkép, Cape Breton, Új-Skócia, Kanada, by Karim Rezk

Cape Bretonnak és Nova Scotiának 55,5 ezer négyzetkilométer a területe, 900 ezren lakják, fővárosa Halifax. A tartományt egy keskeny földsáv, a Chignecto-földszoros köti össze a szárazfölddel, egyébként tenger övezi. A sziget erdős hegyei az észak-amerikai Appalache-hegyvonulat legkeletibb része. A déli part főként dombos, belső területein 3000-nél is több tó található. Északi oldalán a Fundy-öböl övezi, ahol a dagály időnként 16 m magara is emelkedik a nevezetes Minas-öbölben. Nova Scotiának két nemzeti parkja van, a Cape Breton Highlands és a Kejimkujik.

Az európaiak érkezése előtt a mikmak indiánok éltek itt több ezer évig. Az első európai John Cabot 1497-ben kötött ki Cape Breton-on és azt Anglia birtokának kiáltotta ki. A tartomány első telepesei viszont Franciaországból érkeztek. 1605-ben a mai Port Royal közelében jött létre az első maradandó európai telep. Ez a terület is az akkori Akádiához (Acadia) tartozott, amely a mikmak szóból, melynek jelentése „békés föld”, származik.

Az elkövetkező éveket a franciák és a britek közötti konfliktusok és háborúk jellemezték, melynek az 1713-as utrechti szerződés vetett véget. A szerződés Új-Skóciát, Új-Brunswicket és a Prince Edward-szigetet Nagy-Britanniának ítélte, Cape Breton viszont 1820-ig francia érdekeltségű maradt. A franciák azonban a briteknek ítélt területeken is megpróbálták megőrizni kultúrájukat, így a britek, kétségbe vonva a brit koronához való francia hűséget, 1755-ben végleg kiűzték a franciákat a brit felügyelet alatt álló tartományokból. A menekülők, akik akádiaiaknak nevezték magukat főleg Québec területére és Cape Breton-szigetre menekültek (no meg Louisianába, az Egyesült Államokba). Helyükre később az amerikai függetlenségi háború idején, a koronához hű lojalisták érkeztek, később németek is jöttek Európából, majd az elűzött akádiaiak nagy része is visszaszivárogott.1763-ban, a párizsi szerződés értelmében egész Kelet-Kanada brit fennhatóság alá került. 1769-ben a Prince Edward-sziget, majd 1784-ben Új-Brunswick vált külön Új-Skóciától, majd 1820-ban Cape Breton egyesült azzal, így alakult ki a mai tartomány. Az 1812-es háborúban Nova Scotia az egyik legfontosabb brit támaszpont volt. Az 1800-as években a skóciai Highland-ről (Felföld) érkeztek a bevándorlók, 30 év alatt több mint ötvenezren telepedtek le Cape Beretonban és a félsziget északi részén. Ennek köszönhetően őrzik a tartományban a skóciai felföldi hagyományokat, táncokat, öltözékeket, hangszereket – elsősorban a skót dudát – és a skót kelta (gael) nyelvüket. Egyesek szerint az itt élő skótoknak több klánjuk van és többen is beszélik a gael nyelvet Nova Scotiában, mint az anyaországban. Az 1867-es British North America Act (Brit észak-amerikai törvény) egyesítette Új-Brunswickot, Új-Skóciát, Québecet, Ontáriót és így létre jött az új állam, a Kanadai Domínium.

Új-Skócia legfontosabb gazdasági ágazata a halászat, mely Kanadában itt a legjelentősebb. Legfontosabb halászati „termékek” a tőkehal, a hering, a homár, a makréla és a fésűkagyló. Pictou az egyik legnagyobb homárbegyűjtő, Digby a fésűkagylóról nevezetes. A „zsákmány” legnagyobb részét exportálják. Fontos ipari ágazat a faipar, számos papírgyár is működik itt. Jelentősek még az acélművek is. Nem olyan régen komoly olajlelőhelyet fedeztek fel a Sable-sziget mellett, ott, ahol a homokpadot/homoktorlódást az „Atlanti óceán temetője” néven ismerték. Nova Scotiában jelentős európai tőkebefektetésű ipari üzemet hoztak létre, például a Volvo és a Michelin üzemeit. Sikeresek a tejgazdaságok és az almatermesztés, az Annapolis-völgyben, és lábas állatot is szép számmal tartanak annak ellenére, hogy a tartomány pusztán 8%-a termőföld. Azonban a tartomány második legfőbb bevételi forrása a turizmus.