Kanada második legnagyobb városa, Montréal, a Szent Lőrinc és az Ottawa folyó találkozásánál található Montréal-szigeten fekszik, melynek hossza 48km, szélessége 12 és 16 km között változik. A város területe 156 km2, a lakosság száma meghaladja az 1 milliót, de Nagy-Montréal (Greater Montréal) meghaladja a 3 milliót. Komoly jelentőségű ipari, kereskedelmi és pénzügyi központ, négy egyetemével (Concordia University, McGill University, Université de Montréal, amely a legnagyobb francia egyetem Párizson kívül, és az Université du Québec à Montréal), több színházzal és koncertteremmel, számos különleges eseménnyel, fesztiválokkal jelentős kulturális szerepet tölt be mind a tartomány, mind pedig az ország életében. A  város közlekedési csomópont is, több főközlekedési út áthalad rajta, az ország két legnagyobb vasútjának is itt a központja, és a várostól 22 km-re található a Dorval Airport (Aéroport de Dorval) nemzetközi  repülőtér, valamint az 55 km-re lévő Mirabel Airport, amely chartergépek forgalmát bonyolítja. Kikötője is jelentős forgalmat bonyolít a Szent Lőrinc-víziút által. A város főpályaudvara a Gare Centrale, amely fogadja a VIA Rail Halifaxból, Torontóból, Ottawából, Québecből és Gaspéból érkező vonatokat, valamint az USA-ból érkező Amtrack-vonatokat.

Fotó: Montréal, Québec, Kanada, flickr.com, by Goodnight London

Montréál már 1535 előtt is lakott volt, hiszen az indiánok Hochelaga (Hódok gátja) nevű települését Jacques Cartier már itt találta, ekkor hozzávetőlegesen 3500 lakosa volt. Cartier I. Ferenc francia király nevében birtokba vette a sziget, melynek a közepén egy hegy emelkedik valószínű e két elem kombinációjaként jött létre a neve is, „Mount Royal” azaz „Királyi hegy”. 1611-ben kereskedelmi állomást létesítettek itt, ekkorra az indiánok már elhagyták a települést. A várost Paul de Chomedey alapította 1642-ben, a telepesek a kapott földet a zord időjárás és az indián támadások közepette próbálták művelni. Montréal több családja vissza tudja vezetni eredetét a telepes időkig.
A település szépen fejlődött, s Montal a nyugat kapujává vált. 1720-ban út épült Montréal és Québec között, így rendszeres postaszolgálatot is tudtak működtetni. Az angolok 1760-ban foglalták el a várost, 1775-ben hét hónapig amerikai megszállás alatt állt a város. 1784-ben itt alakult a North West Company a Hudson’s Bay Company legnagyobb szőrmekereskedő vetélytársa, melyet 1821-ben magába olvasztott az erősebb előd. 1853-ban, a hatalmas tűzvészt követő évben megindult a rendszeres hajóforgalom Liverpool, s így Európa és Montréal között. 1959-ben nyílt meg a hajózható vízi út, a Szent Lőrinc-víziút Kanada és az Egyesült Államok közös vállalkozásaként, amely összeköti az Atlanti-óceánt a Nagy-tavak legtávolabbi végével, 3768 km hosszúságban. Ennek köszönhetően Montréal, bár 1600 km-re van az Atlanti-óceántól, Kanada egyik legnagyobb tengeri kikötőjének számít. Forgalmának több mint 60 százalékát tengerentúli kikötőkből származik és oda irányul, elsősorban európai, közel-keleti és afrikai kikötőkből.
Montréalban a lakosság kétharmada franciául beszél, a város Párizs után a második legnagyobb francia város. 1967-ben itt tartották a világkiállítást, 1976-ban pedig a nyári olimpiai játékokat rendezték itt.

Montréal látnivalói:
Üzletközpontok: A rue Ste-Catherine és környéke a hagyományos üzleti negyed. A legnagyobb üzletközpont az Eaton’s, de a Bay (A Hudson’s Bay Company utódja) is fogható az Eaton’s-hoz. A földalatti utcarendszer, az Underground Montréal, köti össze a város négy metróállomását, és az egyes irodaépületeket az üzletközpontokkal (ilyen pl. a Centre Eaton, Les Cours Mont-Royal, Place Montréal Trust) és a föld alatt üzletek, vendéglők sorakoznak.
Montréál a magas házak és felhőkarcolók városa, amelyek érdekes kontrasztot alkotnak a megmaradt, 18-19. századi házakkal.

Fotó: Montréal (Martin_Ujlaki, flickr.com)

Az Óváros:
Montréál óvárosában szállt Cartier is és Champlain is partra, itt állt a Ville-Marie, az első település a szigeten. A 18-19. században épült házakat helyreállították, többek között a kormányzati, bírósági, pénzügyi hivatalokat. Az óváros központja a város legrégebbi nyilvános tere, a Palace Royale, amely 1657-ben alakult, ami eredetileg piactér volt, de a halálos ítéleteket is itt hajtották végre. 1894-ben obeliszket állítottak a város alapítására emlékezvén, melyen az 53 telepes neve is szerepel, akik Maisonneuve vezetésével érkeztek meg 1642-ben. Az óvárosban található a Montréál Történeti Központ (Centre d’Historie de Montréal – Montréal History Centre), egy 19. századi tűzoltóállomás vörös téglás épületében, ahol helytörténeti kiállítások találhatók. A Miasszonyunk-bazilika (Basilique Notre-Dame, Basilica of Notre Dame), Észak-Amerika legnagyobb és legszebb római katolikus székesegyháza, amely 1829-ben neogótikus stílusban épült és erősen érződik rajta a londoni Westminster Apátság és a párizsi Notre-Dame hatása. A Place d’Armes-t Montréal legszebb terének mondják, közepén Maisonneuve bronzszobrával. Ezen a téren található a város legrégibb épülete, az 1685-ban épült Seminaire de Saint Sulpice (a szulpicánus szerzetesek szemináriuma – Saint-Sulpice Seminary), amely ma is a szerzeteseké. Homlokzatán található az 1710-ből származó, minden bizonnyal Észak-Amerika legrégebbi faszerkezetű órája, amelyet 1966-ban elektromos hajtásúra cseréltek. A Place Jacqus Cartier téren található Nelson-emlékmű elsőként örökítette meg Trafalgar győztes emlékét, 1809-ben. Az emlékmű tövében valaha kaloda, manapság virágárusok állnak. A Vieux Port (The Old Port, a Régi kikötő) manapság pihenést szolgáló parkként funkcionál, ahol komoly- és könnyűzenei koncertek, tánccsoportok és pantomimtársulatok láthatók. Az itt található Kulturális komplexumban IMAX Theatre működik, és itt található Clock Tower-ben (Óratorony) kilátó működik. Az itt található dokkok mellől sétahajók indulnak. A Musée du Château Ramezay (Ramezay Kastélymúzeum – Chateau Ramezay Museum) manapság múzeumként működik, melyben a 18. század Új-Franciaországának életét mutatja be a néprajzi gyűjtemény és indián kézműves munkák által, azonban korábban itt laktak a mindenkori francia kormányzók, majd a Függetlenségi Háború idején az amerikai megszállók főhadiszállása volt. Később különféle kormányhivatalok működtek benne.

A Belváros:
A belváros az óvároson kívüli terjeszkedés a 19. században kezdődött, ekkor alakult ki a belváros úthálózata, az üzletek utcája és a bankok utcája, ám ahogy a város nőtt, ezek a funkciók összekeveredtek. Manapság a belváros a kereskedelmi, pénzügyi és kulturális központ. A belvárosban található a Kortárs Művészeti Múzeum, a neogótikus stílusú, Krisztusnak szentelt anglikán székesegyház, amely normandiai homokkőből és montréáli mészkőből épült, a neogótikus Szent Patrik bazilika, amely a montréali írek székesegyháza, amely jelenleg az angol nyelvű római katolikusok vallási központja. A Place Ville-Marie a modern városközpont, melynek közepén szökőkút, körülötte pedig felhőkarcolók állnak. A tér alatt épült meg az első földalatti üzletközpont, az un. Shopping Promenade [vásárlósétány], amely mára már valóságos várossá nőtte ki magát. A Cathédrale Marie-Reine-du-Monde (Mária, a Világ királynője-székesegyház, Catherdral of Marie-Reine-du-Monde) a római Szt. Péter bazilika kétharmadára kicsinyített mása, amelyben a foltár felett található baldachin a Szent Péter temploméban lévőnek a pontos mása. A Palace du Canada és a Palace Bonaventure felhőkarcolói közt bújik meg a központi vasútállomás, ahol valaha az indiánok árulták a szőrméket. Meredek utca vezet le a Victoria Square-re, ahol Viktória királynő 1872-ben készült szobra áll. A legnevezetesebb felhőkarcoló a Place Victória, vagy más néven Stock Exchange Building (Tőzsdepalota).

A kikötő:
A világ legnagyobb folyami kikötője az óvárostól délre található, és 21 km hosszan húzódik a folyó partján a Victoria Pier (Viktória móló) végében áll az 50 m magas Sailors’ Memorial Tower (tengerészek emléktornya), azaz a Tour de l’Horloge (Óratorony), amelyet az első világháborúban elesett tengerészek emlékére állítottak. A Szent Lőrinc-folyóba benyúló hosszú földnyelv csúcsán a Parc de la Cité du Havre (a kikötőváros parkja) látható, ahol az 1967-es világkiállításra megépítették az un. Habitat-ot, Moshe Safdie építész lakótömbjét.

 

Fotó: Viktória móló és az Óratorony (Mark_Stone, flickr.com)

Az Île Ste-Hélène (Szent Ilona sziget – St. Helen’s Island) közepén a Parc Hélène-de-Champlain foglalja el, a park keleti végén pedig a La Ronde vidámparkot találjuk. A parkban található Régi erődöt 1820-1824 között emelték, hogy az esetleges amerikai támadás ellen védjék a folyót és a várost, amelyre azonban soha nem került sor. Az erődben barakkok, fegyvertár és lőportár található, valamint Montréal és Kanada történetével kapcsolatos katonai eszközök, térképek és modellek. Az erődben katonai díszszemléket szoktak rendezni, melyek közül a legnépszerűbb a Festin du Gouverneur (Governor’s Feast, a Kormányzó Lakomája), ahol valódi 17. századi étkezésen vehetnek részt az érdeklődők korabeli ruhákba öltözött pincérekkel és mulattatókkal.
Az Île Notre-Dame (Notre-Dame Island, Miasszonyunk szigete), 1967-es világkiállításra kialakított mesterséges sziget, amelynek földjét a metró kiépítésekor kitermelt föld és törmelék segítségével emeltek. Januárban itt tartják a Hófesztivált.
Montréal belvárosától északra található az Olimpiai Park (Parc Olympique – Olimpic Park), ahol 1976-ban megrendezték a nyári olimpiát. Az Olympic Tower (Olimpiai torony) 175 m magas, melynek csúcsára drótkötélpálya visz fel, és tetejéről 80 km-es körpanorámát láthatunk. Innen látható az Olimpia Stadion is.
A Bidôme de Montréal a „környezet múzeuma” bemutatja a világ és annak lakói közti kölcsönös függőséget. Itt négy ökoszisztémát ismerhetünk meg, a trópusi erdőt, a laurentiumi erdőt, a Szent Lőrinc folyó vízi környezetét és az Északi és a Déli-sark tájait és állatait. Az Olimpiai Stadionnal szemben található 75 hektáros botanikus kertet Jardin Botanique de Montréal-t 1931-ben alapította Marie-Victorin szerzetes. A Jardin de Chine (Kínai kert) „barátságkert”, melyet a Ming-dinsztria stílusában, ahol szeptember közepétől novemberig kínai selyemlámpásokkal rendezik meg a Magic of Lanterns (Lámpavarázs) ünnepséget. De található itt még japánkert és pavilon is, valamint rovargyűjtemény és terrárium is.

 Fotó: Kínai kert (abdallah, flickr.com)

Montréal belvárosában számos múzeum is található: A Musée Redpath, az 1821-ben alapított McGill University területén található, az első olyan épület, amelyet eredetileg is múzeumnak szántak és kiállítási tárgyai (régészet, néprajz, ásványok, gerincesek, gerinctelenek, Québec állatvilága és őslénytan témakörökben) a mai napig olyan elrendezésben találhatók, mint egykor, nyitáskor. Kanadai Történeti Múzeum a 18. századtól napjainkig ismerteti az ország történetét, de található itt gyűjtemény ruhákkal, textilekkel, díszítőművészetekkel, régészettel és néprajzzal kapcsolatban is, valamint festmények, nyomatok és rajzok is. Külön múzeuma van a díszítőművészeteknek; a Muséé des Arts Décoratifs de Montréal (Montréal Museum of Decorative Arts).  
A Parc du Mont-Royale, Montréal királyi hegye 233 m magasan, melynek tetején esténként kivilágított kereszt áll. A feszületet Maisonneuve emelte, mert megfogadta, keresztet állít a hegyen, ha a település túléli az 1642-es, december 25-én tetőző árvizet. A parkot magát egyébként Frederick Law Olmsted amerikai tájkertépítő tervezte, aki a New York-i Central Park megálmodója volt.

Montréal közvetlen környéke:
A szigeten nem csupán Montréal terül el, hanem számos kisebb-nagyobb település is, melyek közigazgatásilag külön állnak Montréaltól ám a Nagy-Montréal részei. A Szent Lőrinc-folyó keleti, és déli partján is, a Laval-szigetekre és a Mille Îles folyó mellett lévő településekre is ugyan ez érvényes.
Fontos megemlíteni Lachine települést, amely a Montréal-sziget egyik legrégebbi települése. Közelében félelmetes zuhatagok (Lachine Rapids) találhatók, valamint néhány múzeum állít emléket a szőrmekereskedelemnek, miután a város az egyik legjelentősebb szőrmeraktár és kereskedelmi állomás volt az országban.
A Szent Lőrinc-folyó déli partján fekszik Kahnawake (jelentése: a zuhatagok mellett), ahol az egyre nyugatabbra kényszerülő indiánok telepedtek le, majd itt kaptak menedéket a kereszténnyé vált irokézek, akiknek leszármazottaik a mai napig itt laknak. Itt nyugszik a boldoggá avatott Kateri Tekakwitha, az irokéz lány, aki várhatóan az első indián szent lesz Észak-Amerikában.
Laval városában található a Cosmodome tudományos-ismeretterjesztő központ, melyet az űrrepülés tudományának és technológiájának szenteltek. Itt a látogató az űrtudománnyal kapcsolatosan több mint ötven, saját kezűleg működtethető eszköz segítségével szerezhet ismereteket és tapasztalatokat. A csillagászat és űrkutatás mérföldköveit egy mozgókép-összeállítás ismerteti az érdeklődővel.
Montréaltól délre található Hemmingford a vasútnak köszönheti kereskedelmi központtá válását. Ma egymillió almafa valamint almaborkészítő üzemek tarkítják. Közelében van a Parc Safari (Szafaripark), melyen csak gépkocsival lehet keresztülhajtani. Itt afrikai, európai, ázsiai és észak-amerikai szekciók találhatók 80 állatfajból közel 1000 példányt láthatunk. Gyalogosan bejárható részein (Õz ösvény, Elvarázsolt erdő) a háziállatokkal ismerkedhet a látogató. Ezen kívül a szórakozást szolgálja a játszótér és a tó, ahol strandolni, úszni és napozni is van lehetőség.
A Montréaltól kelet felé eső Rock Island arról híres, hogy a Kanada-USA államhatár fut keresztül rajta. Az 1100 fős városka számos háza még az államhatár meghúzása előtt épült, így néhány háztartásban előfordul, hogy az Egyesült Államokban készített ételhez Kanadában terítenek meg. Hasonló a helyzet a Haskell Könyvtár és Operaház esetében, ahol a színpad Kanadában, a nézőtér viszont az Egyesült Államokban található.
A St-François-folyó mellett fekvő 45 ezer fős városban, Drummondvilleben található 70 házból álló un. Telepesek Falvában az élő történelemmel találkozhat a látogató. A házak 1810 és 1910 között épültek, korabeli berendezések találhatók bennük, és korhű ruhákba öltözött idegenvezetők ismertetik meg a látogatókkal Québec kézműiparát és kereskedelmét.

Montréal és Québec között fekszik Trois-Riviéres város, mely 48.500 lakosával a második legrégibb francia település a tartományban. Az irokéz támadások elleni védelem volt a feladata határvárosként, és a huronok itt bonyolították szőrmekereskedelmüket a fehérekkel. Számos legendás felfedező kiindulópontja volt a város. Jelentőségét fekvésének is köszönheti, hiszen itt találkozik a St-Maurice-folyó a Szent Lőrinc-folyóval, így Új-Franciaországban az 18. században a legfontosabb közlekedési csomópont volt. Itt található Kanada egyik leghosszabb hídja, amely a Szent Lőrinc-folyó egyetlen hídja is egyben, a 3500 m-es Laviolette híd. A városban található a Québeci Népművészet és Hagyományok Múzeuma (Musée des Arts et Traditions Populaires du Québec – Museum of Québec Folk Arts and Traditions), amelynek hat kiállítási terme mellett találunk régi börtönt és a korai időkből származó québeci lakóházak utánzatait. A Lieu Historique National des Forges du St-Maurice (The Forges of St. Maurice National Historic Site – Nemzeti Történelmi Emlékhely – Vasgyárak) 50 hektáron terül el, és itt működtek Kanada első vasgyárai. Trois-Riviéres a 18. század első harmadától egészen a 19. század utolsó harmadáig sikeresen gyakorolt hatást a kanadai gazdasági, politikai és társadalmi életére. A gyártelepen készített korabeli tárgyakon kívül megtekinthető az öntöttvas készítésének története, valamint a vasért- és a szénfeldolgozás 1700-as évekbeli feldolgozásának menete.

A Laurentides-hegység szinte teljesen érintetlen része a Szt. Mauric-folyó nyugati partjánál elterülő La Maurice Nemzeti Park, melynek felszíne 980 millió éve képződött a prekambriumban. A sziklás tájat a legutóbbi jégkorszak dombvidékké formálta. A folyó menti teraszokat a jégkorszak nyomán maradt Champlain-tenger mosta. Közel 200 madárfajnak ad otthont a park, ezen kívül számos különleges kanadai állatfaj él itt, a kanadai jávorszarvas, feketemedve, prérifarkas és a hiúz. Érdekes látnivalót kínálnak a hódtelepek is. Az egész évben nyitva álló park várja a nyáron táborozni, kenuzni, horgászni és télen síelni vágyókat.